Naponta 100-szor kimondja, hogy „szeretlek” 57 éves feleségének

A 79 éves İsa Çakır, amikor naponta 100-szor azt mondta, hogy „szeretlek” 57 éves feleségének, azt mondta, hogy boldogan tölti idén együtt a Valentin-napot.

A Gümüşhane-i Kelkit járásközpontban élő idős, 5 gyermekes házaspár több mint fél évszázada hűséges egymáshoz. Miközben a 79 éves házaspár, İsa és a 68 éves Zekiye Çakır 57. házassági évfordulóját ünnepli, úgy őrzik szerelmüket, mint az első napon.

A Valentin-napot házasságuk alatt együtt töltött pár idén is szívesen tölti ezt a különleges napot egymással.

NAPONTA 100-szor MONDJA KI: "SZERETLEK".

İsa Çakır azt mondta, hogy beleszeretett Zekiye Çakırbe, amikor először meglátta, felmászott a fákra, hogy megnézze Zekiye Çakırt, mielőtt férjhez ment. Elmondta, hogy kiment verseket olvasni, és minden reggel, miután megházasodott, felébredt és azt mondta, hogy szerelme friss maradt, mintha csak eljegyezte volna.

Zekiye Çakır viszont napi 100-szor elmondja neki, ha a férje nem beteg vagy rossz kedve. "Szeretlek" Azt mondta, hogy mindig szép szavakat mondott.

Isa Cakir (79), aki kijelentette, hogy sokat szenvedett, hogy feleségül vegye Zekiye Çakırt, ezt mondta:

„18 évesen beleszerettem a feleségembe. Nem tették, én sokat szenvedtem. Végül a bátyja okozta és én megvettem. Németországba vittem. Aztán ismét visszajöttem Kelkithez. Eljött a kor, elkezdődött az öregség, betöltöttem a kilométereket. Hogy is nem szerethetek, akkor lettem szerelmes, amikor először láttam. Fiatal koromban felmentem egy diófához, ott látszott a házuk, amit elszenvedtem, hogy az ajtó előtt lássam. Leveleket írtam, verseket olvastam. Nem adtak időt a feleségemre, mert nincs munkája, nincs biztosítása, mert nem tud róla gondoskodni. Ő is fiatalabb volt nálam. Régen gyűjtöttek répát a szántóföldekről, a mostani feleségem járt, akkoriban eljegyeztük, lefotóztam, ott látta valaki. hírek adott. Az anyja is azt mondta: "Mi van veled? A házasságunk 60 évig tartott, azóta nem emeltem kezet a feleségemért. Szegénységet sem mutattam. Isten vigyen el minket Valentin napra, nagyon szeretem a feleségemet. Mégis, a szerelmem olyan, mintha újra eljegyeznék, amikor reggel felébredek. Minden reggel felkelek imádkozni, és amikor nem kel fel, én felkelek, hátha történt valami. Évekig megmutatta nekem is ezt a szolgálatot és tiszteletet. Én mindig rábíztam a pénzemet és a bélyegeket, nem szólok bele semmibe, ő rakja be az 500 TL-es zsebpénzemet, én bemegyek a kávézóba és megiszom a teámat. Nem avatkozom bele semmibe, neki is joga van élni."

Azt mondta, hogy a felesége soha nem okozott neki szegénységet, és naponta 100-szor elmondta neki. "Szeretlek" Zekiye Çakır mondta:

„57 éve, hogy összeházasodtunk, 1965-ben házasodtunk össze. Emlékszem, 5. hónap 18-án házasodtunk össze. Ma együtt vagyunk. 13 éves koromban eljegyeztek. 15 évesen házasodtunk össze. Tudatlanság volt akkor, üdvösség nélkül jöttem. Régen volt egy régió, volt egy hagyomány. Megijednék, ha azt mondanám, hogy nem maradok ezzel az emberrel. Szerettem. 6 gyerekem született. Közel 60 évig éltünk együtt. Nem mutatott nekem szegénységet és szűkösséget. Senki nem talált tűt és drótot, nálam volt egy zsák. Rengeteg verset írt anélkül, hogy megkérdeztem volna, ott szokott kimenni a diófához és elolvasni. Miután megnősültél, mint most, gyűrűt dobtam, nem hagyom abba. 5 évig voltunk házasok, Németországba ment, raktárosként dolgozott. Nem volt szüksége rám. 1973-ban vitt magával Németországba 3 gyerekkel. Akkoriban itt hagytam az egyik gyerekünket, mert Németország nem vállalt 3 gyereknél többet, hiányzott.Alig egy év múlva jöttem vissza. Egy évvel később ez felállt.Bérelt egy 18 tonnás vasúti kocsit.Németországban minden Törökországba hozott, amíg el nem értem az ülést. Szép szavakat mond nekem. Jó időkben naponta 100-szor mondja, hogy szeretlek. Apró dolgok persze történnek velünk. Boldogságot kívánok mindenkinek Törökországban és az egész iszlám világban. Ne sértődjenek meg apróságokon, mondják, hogy gyűrűt dobtak és elmentek. Aztán szép lesz az a fészek, ágak és ágak.