A régi recepteket Esenlerben tárgyalták

Az Esenler önkormányzattal és az Isztambul Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatósággal együttműködésben megszervezett „Török konyha százéves receptekkel” program bemutatta hazánk gazdag kulináris kultúráját.

Esenler önkormányzata és Isztambul Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatósága, amelyet egyszerre ünnepelnek itthon és külföldön. "Török konyha hete" adott otthont a „Török konyha százéves receptekkel” című programnak. Dr. A Kadir Topbaş Kulturális és Művészeti Központ könyvtárában tartott programot M. Emre Yapraklı vette át az irányítást. Isztambul tartomány kulturális és turisztikai igazgatója, dr. Coşkun Yılmaz és Vedat Başaran kutató-séf, aki hozzájárult az oszmán ételek leleplezéséhez, jelen volt. A programon a török ​​konyha ételei bemutatása mellett frissítőket kaptak a résztvevők.

TERMÉSZETES KONYHAKULTÚRÁNK VAN!

Isztambul tartomány kulturális és turisztikai igazgatója, dr. Coşkun Yılmaz, felhívva a figyelmet múltunkkal való kapcsolatunkra, „Ez a kötelék nem egy csodálatos oszmán, csodálatos ősi beszéd. Ez egy szellem, ez egy klíma, ez egy kultúra, ez az illem. Ahogy mondani szokás, a rituálé üzlet, az illető szavai nem számítanak. Az általad oszmánnak nevezett civilizáció évszázados múlt, egy köpenyen átszűrődő hatalmas földrajz.

Természetes kulináris kultúránk van. A Fekete-tengerről származom, Orduból. Emlékszem anyám főzésére. Azoknak az ételeknek van illatuk, lelkük, ízük. A konyha nem csak étel. Van halal és haram. A munka az etetésből fakad, van egészsége. Van etikett leülni enni, van etikett felkelni. Az étkezésnek megvan a maga etikettje. Az étel mennyiségének megvan a maga etikettje. A kanál kézben tartásának etikettje van. Röviden: hatalmas földrajz és széles kultúra. Nem mondhatjuk, hogy étel és konyha. ő mondta.

ÉTKEZÉSEINKET NEM TUDJUK MAGYARÁZAT A VILÁGNAK

Basaran így folytatta szavait: „Olyan nemzet vagyunk, amely elhagyta saját földrajzát. Szeretjük magunkat élni, de nem élvezzük, ha elmondjuk a világnak. Ezeket a nemzetközi szervezetek mindig is problémaként élték meg, de ez nem szándékos. Ma, ha megnézzük Kanuni és Abdülhamid étlapját, azt látjuk, hogy a külföldi vendégeknek készült ételek fele török ​​ételekből áll.

Nem mindegyik áll török ​​ételekből. Érezhető, hogy „tegyük boldoggá őket”, de az esemény más irányt vett. Amikor a 90-es években elkezdtük ezt a vállalkozást, olyan ember voltam, aki Angliából érkezett, a Királyi Akadémián tanultam, és kulináris mesterfokozatot szereztem. Hazánkba jöttem. Amikor ott éltem, azt láttam, hogy hazánk legegyszerűbb íze jobb minőségű, mint az ottani legdrágább íz. Más szóval, amikor a világ különböző részein jársz, rájössz, milyen szerencsés nemzet vagyunk, milyen értékes földön élünk, és milyen fontos értékeid vannak.